Az Aikidō eredete és
történelme

A modern aikidō pontos eredete, hogy mely művészetekből származik, nem teljesen dokumentált, és így számos népszerű elmélet terjed a köztudatban. Az alábbi verzió szorosan követi a történelmi szájhagyományt.

Korábbi feljegyzések szerint úgy vélik, az aikidō technikái eredetileg Shinra Saburō Minamoto no Yoshimitsu nevéhez kötődnek, aki körülbelül 900 évvel ezelőtt a Seiwa Genji-han híres szamurája és Seiwa császár leszármazottja volt. Azt mondják, Yoshimitsu és fivére, Yoshiie a bűnözők és a háború áldozatainak testét otthonukban, Daitō (大東) várában boncolták föl. A kutatás, amit az anatómia és a csontváz működésének megértéséért végeztek és képezte az alapját a Daitō-ryū (大東流) jūjutsu-nak. Yoshimitsu továbbadta művészetét fiának, Yoshikiyu-nak, aki később letelepedett és családot alapított a Kai tartományban (a mai Yamanashi Prefektúra), a Takeda klán által felügyelt területen, ahol 1500-as évektől az 1800-as évek végéig élt az új nemzedék. Az új vonal így vette fel a „Takeda” vezetéknevet, és lett Kai-Genji Takeda (Kai a tartományra utal, Genji a család eredeti neve).

Takeda Sōkaku és a Daitō Ryū

Eredetileg az aikijutsu harművészetét csatatéri küzdelemre fejlesztették ki a páncélt viselő Bushi-k (武士, harcosok) ellen, mely elsősorban tōsō technikákból (刀槍; kard és lándzsa) táplálkozott. Ezekben az időkben a jūjutsu-t kiegészítő stílusként tanították a fegyverforgatás mellett. A jūjutsu ezen ágazatán belül több szinten tanítottak, melyek között megtalálható az aiki no jūtsu és az aikijūjutsu, a magas rangú szamurájok számára fenntartott ismeretek. Míg a jūjutsu művészetét támadásra használták, addig az aikijūjutsu-t szinte csak védekezésre alkották meg. A technikák az idővel változtak és végül a XVI. században a fent említett Kai-Genji Takeda családnak adták tovább gotenjūtsu (御殿術; udvari-, palotán belüli művészetek) néven. Takeda Kunitsugu, a Kai-Genji vonal alapítója és az „Aizu shinan-ban” rang birtokosa (az Aizu klán kardvívó mestere) adta át a tudást magas rangú klán tagoknak. Az aikijūtsu (akkori néven hanza handachi vagy oshikiuchi) művészetét önvédelmi stílusként tanulták az Edo várában szolgálatot ellátó legfőbb csatlósok, a hadurak. Hoshina Masayuki a negyedik shōgun (Tokugawa Ietsuna) egyik oktatója, Edo várában fejlesztette tovább az oshikiuchi művészetét, mely később egyesült a Takeda család hagyományos technikáival, és a Meiji időszakban Daitō Ryū néven vált ismertté.

Osaka 1939, Takeda Sōkaku (balra) fiával Takeda Tokimune-val (középen) és egy régi tanítványával Hisa Takuma-val (jobbra)

Takeda Sōkaku a Meiji korszakban (1868-1912) nőtt fel. Ekkor zajlott a császári rend visszaállítása, jelentős változások következtek be Japán szerte. Ez a folyamat a kereskedelmi megállapodások kiterjesztésével, a nyugati világ életvitelének beáramlásával, valamint a feudális osztályrendszer megszűnésével járt (ide értve a szamuráj osztály feloszlatását is), annak biztosítására, hogy a későbbiekben minden ember egyenrangú elbírálásban részesüljön. Ezen szigorú változások egyike a Haitōrei, a kardok nyilvános viselésének tiltása, melyet 1876-ban vezettek be. Az új változások hatását látva Saigō Tanomo (akit Takeda Sōkaku oshikiuchi oktatójának tartanak) azt tanácsolta Sōkaku-nak, hogy a Daitō Ryū¹ elsődleges alapjait képező kenjutsu-ról (剑术, kardvívás) helyezze a hangsúlyt az aikibujūtsu művészetére melynek lényege a taijūtsu (体 术, fegyvertelen, pusztakezes technika). Ezen változtatásoknak, valamint annak, hogy Sōkaku hajlandó volt terjeszteni ezt a korábban szigorúan őrzött művészeti formát a nagyközönség körében köszönhető, hogy, a Daitō Ryū rendkívül népszerű lett. Sōkaku-t a művészet chūkō no so-jaként (中興 の 祖, újraélesztő, helyreállító) ünnepelték az ötlet sikeréért.

Takeda Sōkaku szerint:„A Daitō-ryū lényege elkerülni, hogy megöljenek, megüssenek, vagy megrúgjanak, így mi se nem ütünk, mi se nem rúgunk, és nem is ölünk. Célszerűen kezelve ellenfelünket, annak energiáját kihasználva, támadásának lendületét teljesen önmaga ellen tudjuk fordítani. Így bárki, akár nők és gyermekek is képesek használni. Ennek ellenére csak tisztességes embereknek tanítják. Ha rossz célra használnák az rémisztő lenne.”

Ueshiba Morihei – Shiho Nage Osae

Takeda Sōkaku élete során számos kiemelkedő harcművészt nevelt, közülük az egyik legkiemelkedőbb Ueshiba Morihei-sensei, a modernkori aikidō megalapítója. Morihei szorgalmasan tanulta és tanította a Daitō-ryū Aikijūjutsu-t a II. világháborút megelőző időszakban, miközben megkezdte saját úttörő aikidō stílusának fejlesztését. Évekkel később a háborút követően feloldották a harcművészeti tilalmat, Ueshiba-sensei visszatért az aikidō tanításához, melyet 1969-ig, egészen haláláig folyamatosan változtatott, finomított. Shioda Gōzō-kanchō, az egyik legelismertebb tanítványa, nyolc éven keresztül tanult Ueshiba iskolájában a háborút megelőzően.

Shioda Gōzō – Ninnindori Kokyu

¹A stílus 1922-ig a Daitō-ryū jūjutsu nevet viselte. A kutatás szerint az aiki kifejezés az Ōmoto-kyō klánt vezető Deguchi Onisaburō javaslatára adták hozzá a jūjutsu-hoz.

Felhasznált irodalom:

– Extensive conversations and notes from Obata Toshishiro-sōshihan

– Obata, Toshishiro. Samurai Aikijutsu. Los Angeles: Dragon Books, 1988.

– Pranin, Stanley A. “Encylopedia of Aikidō” by Stanley A. Pranin; Aikinews (1991).

– Pranin, Stanley A. “Aikidō Masters” by Stanley A. Pranin; Aikinews (1993).

– Pranin, Stanley A. “Daitō-ryū Aikijūjutsu.” Aikinews (1996).

– Ueshiba, Morihei. Budō Training in Aikidō. Sugawara Martial Arts Institute, Inc., 1997

– “Aiki News: Daitō Ryū special issue.” Aikinews Issue #79 (1988).