Az Aikidō és Aikibujutsu áttekintése
Az Aikidō (合気道) alapelve szerint eggyé válunk az ellenfél mozgásával és energiájával, kontroláljuk a teste központját, miközben a sajátunkat megvédjük az ellentámadásokkal szemben. Soha nem harcol azonos erővel és agresszióval, inkább kifinomultabb módszerekre és technikákra hagyatkozik, mint a tai sabaki (elmozgás, kitérés), kansetsu-waza (关节 技, ízületi rögzítés), kuzushi-waza (崩し 技, egyensúly kibillentés), nage-waza (投げ 技, dobások), osae-waza (抑え 技, rögzítések), kyūsho no jutsu (急所 の 術, életpontok támadása), és természetesen az aiki (合気, eggyé válás az ellenfél mozgásával és energiájával), hogy könnyedén eltérítsük, semlegesítsük vagy kontroláljuk a támadást.
Obata-sōshihan aikidō-ja Shioda Gōzō-kanchō (a Yoshinkan Aikidō Dōjō alapítója) technikáiból ered, ahogyan azt Ueshiba Morihei-sensei (az aikidō alapítója) adta át. Shioda-kanchō a II. világháború előtti korszakban aikidō-t tanult (melyre tanulmányai korábbi éveiben aikibudō-ként utalt). Ueshiba-sensei elmélyült az ezoterikus Ōmoto-kyō (大本教) Shintō szekta tanaiban, ami gyökeresen változtatta meg művészetét, terelte inkább filozófiai, mintsem gyakorlati gondolkodású irányba, mellyel a Yoshinkan ág nem azonosult.
A késői Shioda Gōzō-kanchō és a Yoshinkan Dōjō meghatározó helyet foglalt el Japán harcművészeti közösségében. Obata Toshishiro-sōshihan az egyik utolsó tagja Shioda-kanchō iskolájának hagyományos uchi-deshi (bentlakásos tanuló) generációjának. Obata-sōshihan az elit Yoshinkan oktatócsoport tagjaként elsajátított, a küzdelem szempontjából hatékony technikákat adja tovább saját szervezetén keresztül, mely az Aikido és Aikibujutsu Tanren Kenkyukai.
A Yoshinkan iskola korai (a II. világháború előtti) fejlődése eredményeképpen, nagy számban maradt fönn eredeti jūjutsu technika a belső tanagyagban, sok közülük hasonló, ha nem teljesen azonos a Daitō-ryū Jūjutsu iskoláéval, mint ez olvasható Ueshiba Morihei: Budō Renshū oktatási leírásában, ami egyfajta gyűjtemény, katalógus (mokuroku), melyet néhány vezető aikibudō tanítvány számára készített.
Obata-sōshihan hét éven keresztül edzett uchi-deshi (bentlakásos tanuló) rendszerben Shioda-kanchō irányítása alatt, tanulva meg a Yoshinkan iskola által megőrzött kevéssé ismert, régebbi technikákat. Később létrehozta az Aikido és Aikibujutsu Tanren Kenkyukai rendszerét, melynek aiki módszereit néha az aikidō „kemény” stílusaként kategorizálják. Mindazonáltal az aiki ezen ágazata némileg egyedülálló képessége abban rejlik, hogy gyorsabb, valószerű sebességnél is hatékony marad, miközben megtartja „folyékony” aiki jellegét. Más szavakkal, a „lágy elemek” mellett (a gyakorlatok és a technikák közösek a modern aikidō-éval) tanítja a „kemény módszereket” (jūjutsu kihon waza) annak érdekében, hogy a tanulók jól formált tudást kapjanak.
Több információért lásd a tantervi oldalt!
Felhasznált irodalom:
– Extensive conversations and notes from Obata Toshishiro-sōshihan
– Obata, Toshishiro. Samurai Aikijutsu. Los Angeles: Dragon Books, 1988.
– Pranin, Stanley A. “Encylopedia of Aikidō” by Stanley A. Pranin; Aikinews (1991).
– Pranin, Stanley A. “Aikidō Masters” by Stanley A. Pranin; Aikinews (1993).
– Pranin, Stanley A. “Daitō-ryū Aikijūjutsu.” Aikinews (1996).
– Ueshiba, Morihei. Budō Training in Aikidō. Sugawara Martial Arts Institute, Inc., 1997
– “Aiki News: Daitō Ryū special issue.” Aikinews Issue #79 (1988).
2014. Augusztus