Az Aikidō és Aikibujutsu
tananyaga

Az Aikibujutsu Tanren Kenkyukai egy szervezet, ami arra hivatott, hogy tanulmányozza Aikidō, Aikibujutsu, és Edo torimonojutsu elméleteit és alkalmazott alapelveit. Ezen három fő kategóriát használja a goshinjutsu (護身術, önvédelmi technikák) valamint a taihojutsu (逮捕術, letartóztató technikák) területein.

Az Aikibujutsu tovább bontható a taijutsu (体術, pusztakezes technikák) és bukiwaza (武器技, fegyveres technikák) alosztályokra. Az Aikibujutsu taijutsu nem jár együtt az erő, erő elleni versengésével, hanem az ellenfél energiáját felhasználva, annak erejének megtörése és egyensúlyából kibillentése a cél, az adott alkalmazott technikával. Anélkül kontrollálni, és irányítani a támadót sérülés okozása nélkül, ezért az atemi-t (当て身, ütések és rúgások) csupán kisebb mértékben alkalmazza.

Az Aikibujutsu bukiwaza tartalmazza a tantōjutsu (短刀術, kés), bokutōwaza (木刀技; fából készült kard), jōjutsu (杖術; bot), bōjutsu (棒術, hosszú bot), és a keibōjutsu (警棒術; rövidbot) tananyagait. A rokushakubō (六尺棒; 6 shaku¹ hosszú bot) technikája ősi szamuráj módszereken alapulnak, mint a Ryūkyū Kobudō (klasszikus okinawai harcművészet), valamint hasonlóságot mutat a yari (lándzsa), és a naginata (egyfajta hosszú fabot, a végén hajlított pengével) technikáival. A keibōjutsu a rövidbot használatának rendszere, amely növeli az ízületi rögzítések, vagy az ütések, szúrások nyomási pontokra gyakorolt hatékonyságát. A bōjutsu és keibōjutsu technikái egyedülállóak a szervezetünkben.

Tai Sabaki és atemi hanboval

A filozófia és a gyakorlat képzési módszertana

A félreértések elkerülése végett, az esetek többségében megőrizvén a tradicionális utat, a támadó és védekező metódusok szükség szerint módosulnak a modern idők elvárásaihoz. Nézzünk egy konkrét példát, ami a suwari-waza (座り技; térdelésben végrehajtott technikák) technikáit érinti. Több esetben a suwari-waza végrehajtása közben a gyakorlók különböző térdsérüléseket szenvedtek. Ebből a megfontolásból a tananyagunk technikáinak több mint 90%-át álló helyzetben hajtjuk végre.

A kakutōgi (格闘技) szerint edzeni nem tesz mást, mint fejleszteni fizikai erőnket, megteremteni annak lehetőségét, hogy ütésekkel és rúgásokkal nyerjünk, sérülést okozzunk másoknak. A technikáknak erősnek és hatásosnak kell lenniük, de a tanulóknak szem előtt kell tartani azt, hogy az Aikibujutsu szándéka nem a kakutōgi, ami utal a versenyzés szerű harcra, ahol az ellenfél legyőzése a cél, megmutatva a versenyző erejét, dominanciáját.

Önvédelem elsajátításáért harcművészetet tanulni, és mások ellen használni azt erőszakosan, ugyanazt eredményezi, mint a kakutōgi. Ha valaki a budō-t csak egy utcai harcra alkalmas eszköznek tanulja, vagy másokon tesztel, akkor az életszemléletében nem az első helyen szerepel a budō, mint életfilozófia. A budō-t tilos azért tanulmányozni, hogy másokat sebesítsenek meg, vagy ami még rosszabb, erőszakos bűncselekményeket kövessenek el. A budō nem csak a technikák elsajátítását követeli meg, hanem az erkölcsi tudatét is. A harcművészet gyakorlása igazzá, erkölcsössé, erényessé nevel.

Ukemi

A gyakorlás először a jūhō (柔法; rugalmas) és a ryūhō (流法; folyékony) módszerekkel kezdődik, amelyek az Aikidō lágyságát ölelik fel, hogy kifejlődhessen a partnerek közötti együttműködés, és a megfelelő alapvető ukemi (受け身, gurulások és esések). A biztonságos eséstechnika elsajátítása után a tanulási folyamat következő állomása, az Aikibujutsu és Edo torimonojutsu, melyek a gōhō (剛法; keményebb módszerek) ismereteit foglalják magukban. A torite-waza (捕手, letartóztató technikák) elsajátítása közben – mivel az ellenfél nem működik közre -, a gyakorlatok és a mozgások valószerűbbek lesznek, haladó atemit és lábmunkát tartalmaznak. Az olyan technikák, amiket teljes erőkifejtéssel hajtanak végre az ellenfélen – ízületi rögzítések, leszorítások végrehajtásakor -, nagyon veszélyesek, ezért rendkívül fontos a partnerek közötti körültekintő, gondos gyakorlás.

Az edzőteremben (dojo) a gyakorlatokat folyamatosan ismételve sajátíthatják el a tanulók. A partnerek egymást segítve gyakorolnak, habár a dojo-n kívül az ellenfél nem szándékozik együttműködni a technika kivitelezésekor. Az edzőteremben és a valós helyzetben előforduló helyzetek különböznek egymástól, ezért fontos, hogy az ember a teremben felügyelt körülmények között minél jobban elsajátítsa a technikák alapjait. A haladó tanulóknak megérteniük és kutatniuk kell a technikák sokoldalúságát, hogy egy adott egyedülálló helyzetet felismerve, idomulni tudjanak ahhoz, valószerű és hatásos önvédelmi módszereket alkalmazva.

Sankajo Renko és Shiho Nage Kuzushi

Buji Kore Meiba

Amikor a lovak a hátukon a gazdáikkal háborúba mentek, méltán feltételezhetnénk, hogy egy ló fő erőssége megmutatkozik abban, amikor bátran felsorakozik a frontvonalban. Mindazonáltal a következő mondás, a Buji Kore Meiba (無事これ名馬) azt jelenti, hogy a lónak biztonságban haza kell vinnie a gazdáját a csatatérről. Még ha egy ló bátor volt is, de megsebesítette egy nyílvessző, egy golyó; eltörte a lábát, vagy elesett, a ló lovasa nem tudott harcolni, ezért sokkal nagyobb veszélynek volt kitéve. Végül is nagyon fontos volt, hogy se a ló, se a lovasa ne sérüljön meg. Ugyanezt tanácsolhatjuk a harcművészetet gyakorlóknak is. A modern időkben, nem úgy, mint a régmúltban, a harcművészetet nem az élet-halál küzdelmek megvívásáért tanulják. Ezért, ha a gyakorló megsérül az edzés, vagy versengés közben, ami maradandóan befolyásolja a jövőbeni mindennapi életét, valószínűleg megbánja, hogy harcművészetet tanult. Fontos a harcművészeteket sérülés nélkül saját ütemben gyakorolni, így hosszú ideig megőrizhetjük egészségünket, fejleszthetjük állóképességünket, önvédelmi technikáinkat.

Seishin Shugyō

A budō gyakorlása közben nem szabad csupán fizikailag edzeni magát az embernek. A seishin shugyō (精神修行), vagy lelki és szellemi felkészítés szintén nagyon fontos. A szervezetünk harcművészeteiben (Aikidō és Aikibujutsu, Shinkendo, és Toyama Ryū) az ember tanulmányozza a Kuyō Junikun (九曜十二訓, a Kilenc Bolygó Tizenkét Tana), és a Hachidō (八道; a Nyolcirányú Út) bölcseleteit különböző egyéb lelki és mentális tanításokkal egyetemben. A Kuyō Junikun tartalmazza a harcművészetek tizenkét tanát, melyet egyaránt alkalmazhatunk a harcművészetünk és a mindennapi életünk javításában. A Hachidō segít megérteni önmagunkat, a körülöttünk található világot, valamint megmutatja, hogyan éljünk jobb életet. Ezek mellett betekintést nyerhetünk a bushidō (a szamuráj útja), a reihō (etikett), és más ismeretek rejtelmeibe is. Azáltal, hogy tanulja és alkalmazza az ember ezeket a elveket, jobban megértheti a szerepét a világban, ahogyan a budō tanításai fejlesztik a szellemet és a személyiséget, s így a társadalom egy biztos, jóindulatú forrásává válik

Irimi Nage, Kubi Gatame és Ashi Barai

Waza no Bu

Aikibujutsu Taijutsu Waza

Az Aikibujutsu taijutsu technikákat a következő csoportokra osztjuk:

1. Aikidō Waza

A modern Aikidō alapvető technikái

2. Te-hodoki Waza

A Te-hodoki waza (szabadulások) azon szabaduló technikákat tartalmazza, melyekben az ember csuklóját, vagy kezét ragadják meg. Alapvetően hat részből áll. Ezek a kagami (鏡; tükör), te-kagami (手鏡; kéz-tükör), ten (天; mennyország), chi (地; föld), jun (順; természetes), és a gyaku (逆; ellentétes). A Te-hodoki-t osaewaza (rögzítés), nagewaza (dobás), vagy katamewaza (固め技; lezárás vagy lefogás) követi.

3. Torite Waza

A torite waza olyan letartóztató technikákból áll, melyek azelőtt alkalmazhatóak, mielőtt megtámadnak, vagy valaki gyanúsnak tűnik, esetleg feltételezhető, hogy fegyvert hord magánál. Ezek olyan hatékony letartóztató technikák, melyeket törvényvégrehajtási és biztonsági szolgálatok is használnak. Egy adott szituáció súlyossága ellenére is alkalmazhatóak a gyakorlatban anélkül, hogy az ember kockáztatná a felelősségre vonást, túlzott erő alkalmazása miatt. Ezért fontos, hogy a túlzottan erős rúgások és ütések helyett, melyek nem kívánatos sérülésekhez vezetnének (pl. törött fogak vagy orr), a rögzítések, leszorítások, lezárások használhatóak az ellenfél mozgásának korlátozása, feltartóztatása érdekében. A torite waza célja, hogy gyorsan és biztonságosan (a gyanúsított és a letartóztató személyére nézve is) végrehajtható legyen az elfogás, a támadónak okozott sérülések nélkül. A hojo waza (補助技; támogató technikák) a torite waza megerősítésére speciális atemi és lábmunkát alkalmaz.

4. Renzoku Nagewaza

Renzoku nagewaza (連続投げ技, folyamatos dobástechnika), azon dobások kombinációi melyeket a yukiai (行合; menet közben), a kaiten (回転; fordulással), és a te-awase (手合わせ; eltérítés a kezekkel) kategóriákba sorolunk. Ezek tanulmányozásával az ember tökéletesítheti légzéstechnikáját, lábmozgását, mozdulatait és természetesen halad a szabadstílusú technikák felé.

5. Kaeshi Waza

Kaeshi waza (返し技), vagy kontra technikák. Amikor az ellenfél technikát alkalmaz, a védekező kontra technikát hajt végre, megtörve a támadást.

Mae Geri és Sokumen Irimi Nage

Aikibujutsu Bukiwaza

Az Aikibujutsu bukiwaza technikákat a következő csoportokra osztjuk:

1. Bojutsu

A bojutsu egy rokushakubō (6 shaku¹ hosszú bot) használ, amely egyesíti Obata-sōshihan családi technikáit a hagyományos japán és a Ryukyu Kobudo módszereivel. A bojutsu gyakorlása a vállak és a csípő nagyfokú rugalmasságát, finomabb, szabadabb mozgását eredményezi, melyek az Aikidō és a Shinkendo foglalkozásokon is hasznosak. Jellemzően suburikból (alap gyakorlatok), formagyakorlatokból, és páros küzdelmi gyakorlatsorokból épül fel, melyeket shōkyū, chūkyū, és jōkyū (kezdő, középhaladó és haladó) nehézségi szintekre osztunk. Mindhárom szint folyamatos gyakorlásával, átfogó képet kaphatunk a bonyolult mozgásokról, és közelebb kerülhetünk azok megértéséhez. Ezen felül magában foglalja a kamae-okat, támadásokat, védekezéseket, valamint egyedüli és páros formagyakorlatokat. A bojutsu alapjaira épülnek más történelmi fegyveres stílusok is, például naginatajutsu, yarijutsu.

2. Jōjutsu

A jōjutsu bot technikák, melyek páros gyakorlatokból, csapásokból, blokkokból és rögzítésekből állnak.

3. Tantōjutsu

A tantōjutsu a tradicionális japán kés technikákon alapul, páros gyakorlatokat, klasszikus kés elleni védekezést foglal magában.

4. Bokutō Waza

A bokutō waza nem egy önálló kardvívás rendszer, hanem fakarddal végrehajtott páros mozgás gyakorlatait foglalja magában.

5. Keibōjutsu

Rövid bot technikák, vagy keibōjutsu csapásokat, védekezéseket, ízületi feszítéseket és letartóztató elemeket tartalmaz. A keibō egy kicsi, sokoldalú fegyver, mely könnyen elrejthető az kimonó ujjában.

Mutōdori és Shinken Shirahadori

Mutōdori (無刀捕; pusztakezes technika a kardforgató ellen; szó szerint kardelvétel) azon kardelvételi rögzítések és dobások, melyeket puszta kézzel hajtanak végre a kardforgatók ellen, az Aikidō mellett más harcművészetek is használják. Amikor a támadó, vagy más néven uke (受け; személy aki befogadja a technikát) egyenesen vág egy karddal, vagy bokuto-val, a védő, vagy más néven shite (仕手; személy aki végrehajtja a technikát) úgy helyezkedik, hogy kontrollálja, vagy megdobja a támadót. Mikor az uke jōdan (a kard fej felé vagy mögé) pozícióba lendíti a fegyverét, a shite elkapja az uke csuklóját, vagy karját az alkalmazandó technikának megfelelően. Ezek a gyakorlatok egyedül abban az esetben hajthatók végre, ha az uke és a shite tökéletes harmóniában mozognak, egymást segítve. Más szóval az uke megkönnyíti a feladat végrehajtását a shite számára. Mutōdori nem alkalmazható sikeresen olyan személyen, aki kardvívást tanult, vagy olyan személyen, akinek semmilyen tapasztalata nincs a kardforgatás területén, és csak hadonászik véletlenszerűen a karddal. Azt mondják, hogy a mutōdori a Yagyu Ryu-ból származik, azonban bölcsebb lenne ezeket a szinte lehetetlen technikákat meghagyni a szórakoztató filmek, vagy a képzelet világában. Ennek fő oka, hogy túl veszélyes egy karforgatót puszta kézzel lefegyverezni, mert a távolság és a sebesség mérhetetlenül különbözőek a fegyveres és a fegyvertelen személy között. A karddal nem csak egyenesen lefelé vághatunk – a kardvívás rendszerében megtalálhatók a haránt-, vízszintes-, a lentről felfelé irányuló harántvágások, és a szúrások is – , így megcélozhatjuk a test különböző részeit is. A kard lendítésének irányát egy szempillantás alatt megváltoztathatjuk. A kétes technikák, amiket mutōdori-ban létrehoztak, azt sugallják, hogy a kardforgató irreálisan korlátozott, vagy naiv az általa használható technikákat tekintve.

Hanbo és Nikajo Kime Osae

Shinken shirahadori (真剣白刃取り; pengét megragadó technika; szó szerint pengeél elkapás), azon technikák, mikor a shite elkapja a támadó kardjának pengéjét, amikor az lesújt. Bár az oktatók és a növendékek gyakorolták a megfelelő időzítést a kard megállításához, sokak tenyere megsérült a shinken shirahadori közben.

A mutōdori és a shinken shirahadori technikáinak azon formában történő oktatása, miszerint hosszú időt eltöltve gyakorlásukkal, kivitelezhető módszerek birtokába kerülhetnek a tanulók egyenlő azzal, mintha az öngyilkosság módszerének elsajátítását tanítanák.

Az Aikidō mozdulatok a japán kardvívásból származnak. Ezért az Aikibujutsu Tanren Kenkyukai azt javasolja a magasabban képzett aikidō-t gyakorlóknak, hogy tanulmányozzák a Shinkendo átfogó gyakorlati kardvívás művészetét, hiszen kiegészíti az aikidō ismereteiket. Egyebek között azok, akik tanulják a Shinkendo-t, érteni fogják, hogy a pusztakezes kardelvételi technikák egyszerűen félrevezető, valószerűtlen és vakmerő módszerek.

1 shaku: hossz mértékegység 1 shaku megfelel 30,3 cm-nek. 6 shaku = 181,8 cm. 4 shaku = 121,2 cm. A mai használatban a rokushakubō, vagy bo megfelel a 180 cm-es, a yonshakubō, vagy jo megfelel a 120 cm-es botnak.